"Amikor gyerek voltam, a közvetlen szomszédunk Feri bácsi és Julcsi néni voltak, akik hát. Na, néni és bácsi. Én féltem tőlük, mert Feri bácsi anno csendőr volt, meg körbe volt kerítve a házuk mindenféle drótokkal. A kutyájuk is szabadon volt engedve, de volt rajta kolonc, azaz a nyakába akasztott láncon lógó bot, hogy ne tudjon szaladni. Érdekes szomszédok voltak, néha feljelentettek minket, hogy apám leselkedik a Julcsi néni után, amikor kimegy a klotyóra, aztán kiderült, hogy az ablakba tett földgömböt vélte annak. Akkoriban még jártak a tehenek és a lovak az utcánkban, onnan szedték össze a tapasztanivalót. Mai napig emlékszem, hogy egyszer amikor haza kellett mennünk öcsémmel az iskola-óvodából és anyáméknak túlóráznia kellett, ott álltunk náluk a büdös házban, a letapasztott padlón, és ők bármilyen kedvesek is akartak lenni, nem sikerült. Leülni nem mertünk. Ők konzervatívak voltak, mi meg lipsik, ma már tudom. A nyakánál fogva felakasztott és egyben felfüstölt libából nem kértünk vacsorát, a kútból felhúzott (apám szedte ki nekik csákánnyal az előző héten, mert beleszakadt) sonkából sem kértünk, csak haza szerettünk volna már menni. Ahol lehet beszélgetni, enni, szarni. Így érzem magam most, ha Magyarországra megyek."

Bohumil Stejskal kommentje  a 444.hu Szijjártó Péter olyan EU-t akar, ahol a karácsony karácsony marad, betlehemmel és karácsonyfával c. cikkéhez.