"Nagyon álszent dolog, ha valaki azt mondja, hogy csak az vállaljon gyereket, aki ebben élvezetét találja. Hiszen a gyermekekre, a jövő nemzedékre, mint mondtuk, mindnyájunknak szüksége lesz! Méltó, hogy ezt megfelelően kifejezésre is juttassuk.

Van természetesen olyan eset, és sajnos, nem is kevés, amikor valakinek nem lehet gyereke. Ez nagyon-nagyon szomorú tény, hiszen emberi életeket keserít meg. Látni kell azonban, hogy az ilyen polgár se tehet mást, mint vagy örökbe fogad gyermeket, vagy nyugdíj-előtakarékosság formájában készül fel a jövőre. Javaslatunk nem pusztán a szülés tényét nézné. Azt is számításba vennénk, hogy a taníttatására költött összeg mennyi. Az kapná meg a többletpontokat, aki legalább szakmát adó szintig vagy középfokú végzettségig segíti gyermeke pályáját. Mindez a statisztikából jól követhető, jobban egyébként, mint a járulékok alapját jelentő személyes jövedelmek, amelyekre a jelen rendszer alapoz... Ugye mindnyájan olyan gyermekeket szeretnénk, akik majd találnak munkát? Ugye ismert, hogy a képzetlenek találnak kevésbé munkalehetőséget? A javaslat tehát mindenképpen pozitív. Nem büntet senkit: ösztönöz egy magatartásra."

Magyar Nemzet, 2014. július 19.

Levél egy aggódó nyugdíjasnak (Tévhitek egy tb-reformjavaslat körül) – Botos Katalin írása