A hír: Orbán: A jóléti gazdaságnak vége.
Egy mondatban: Már akinek, ugye kedves Orbán Viktor...Simicska Lajos...Csányi Sándor...Pintér Sándor...Lázár János...Szijjártó Péter, valamint mindezek rokonai, barátai és üzletfelei.
Szóval nekünk szar lesz
2011.05.25. 22:40 - idelle
Címkék: köcsög simahazugság nyomorbán ekonómia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://egymondatban.blog.hu/api/trackback/id/tr112932999
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Jiszajah 2011.05.29. 12:42:19
Az elnyomók és elnyomottak - ne szépítsünk, ne pedikűrözzük a kilógó lólábakat, erről van szó - viszonyát a történelem során még ilyen egyenlőtlen szinten is a közösségi konszenzus, egyfajta íratlan társadalmi szerződés szabályozta. Feltéve persze ha nem egy külső elnyomó hatalom állt a háttérben.
Ma ilyen hatalom nincs. (Nem Bxl "jött belénk", hanem mi csatlakoztunk önként és dalolva.)
A konszenzus fenntartó ereje pedig, immár, csupán a tehetetlenségé. Mivel pedig a helyzet, a világé és a magyar közösségé is, előzmény nélküli, túl sok a kiszámíthatatlan elem ebben az egyenletben.
Nyilván ez motiválja tudatosan, de inkább tudattalanul a FIDESz "menekülés előre" taktikáját. Bátor nem is taktika ez, csupán a stratégia üvöltő hiányának az elpalástolására alkalmazott, szürkeállomány-független eszköz.
A nagy magyarkodás és 'nagymagyarkodás' közepette jellemző módon csupán egyetlen aprócska kérdés nem hangzott el - és ebben a kvázi-ellenzék is ludas, de nagyon - a kérdés, hogy mit értünk közösség alatt? Mert a "nemzeti" jelzőkkel - figyelmezzen, akinek szeme van látásra és füle a hallásra - mindig azokat a területeket igyekszik a Hatalom leápolni és eltakarni, ahol a közösség h-i-á-n-y-a jelenik meg, mint ama kéz a falon: "MENE, MENE, TEKEL, UFARSZIN"
Megmérettettek és könnyűnek találtattak sokak, és csak a szélcsendért fohászkodhatnak régi-új mutyikon edződött uraink és kísérletezhetnek - lézerblokkolókkal akár - feltartóztatni a vihart.
Az ország zúg, csak ez még nem hallatszik át a párnázott hivatali ajtókon...
Ma ilyen hatalom nincs. (Nem Bxl "jött belénk", hanem mi csatlakoztunk önként és dalolva.)
A konszenzus fenntartó ereje pedig, immár, csupán a tehetetlenségé. Mivel pedig a helyzet, a világé és a magyar közösségé is, előzmény nélküli, túl sok a kiszámíthatatlan elem ebben az egyenletben.
Nyilván ez motiválja tudatosan, de inkább tudattalanul a FIDESz "menekülés előre" taktikáját. Bátor nem is taktika ez, csupán a stratégia üvöltő hiányának az elpalástolására alkalmazott, szürkeállomány-független eszköz.
A nagy magyarkodás és 'nagymagyarkodás' közepette jellemző módon csupán egyetlen aprócska kérdés nem hangzott el - és ebben a kvázi-ellenzék is ludas, de nagyon - a kérdés, hogy mit értünk közösség alatt? Mert a "nemzeti" jelzőkkel - figyelmezzen, akinek szeme van látásra és füle a hallásra - mindig azokat a területeket igyekszik a Hatalom leápolni és eltakarni, ahol a közösség h-i-á-n-y-a jelenik meg, mint ama kéz a falon: "MENE, MENE, TEKEL, UFARSZIN"
Megmérettettek és könnyűnek találtattak sokak, és csak a szélcsendért fohászkodhatnak régi-új mutyikon edződött uraink és kísérletezhetnek - lézerblokkolókkal akár - feltartóztatni a vihart.
Az ország zúg, csak ez még nem hallatszik át a párnázott hivatali ajtókon...
