"Gondoljunk bele: a kádári nyelvezetre, a kádári »gondoskodásra«. természetes módon fogékony volt a csaknem egymillió egykori párttag, párttitkár, azok feleségei és gyermekei, s persze mindazok, akik a Kádár-korszakban valóságos életszínvonal-emelkedést éltek meg korábbi keserves életviszonyaik után. Ez bizony több millió ember, akik hálásak voltak a Kádár-rendszernek, s azt várták Horn Gyulától, később Medgyessy Pétertől és bornírt módon még Gyurcsány Ferenctől is, hogy hozza vissza nekik a régi szép kádári időket.

A továbbélő kádárizmus és többmilliós elszánt, szinte törzsi módon viselkedő hívei számára az egyetlen nyelvezet, az egyetlen »komfortos« beszédmód az volt, amit Horn, Kovács, Szekeres, Lendvai és a többiek használtak. Orbán nyílt, egyenes, új célokat, normákat megfogalmazó beszédmódja nekik idegennek és félelmetesnek tűnt, amelyet nem értenek, amellyel nem tudnak azonosulni. Ez az idős, általában nyugdíjas választói tábor gyakorlatilag »természeties«, törzsi módon szavazott újra és újra a szocialista pártra (s ha kellett - mert mondták nekik -, a szabad demokratákra is) hosszú éveken keresztül. És ez elkényelmesítette a szocialistákat: azt hitték, a rájuk szavazó milliók örökre mögöttük maradnak. Nem fogták fel, hogy ez a tábor a természetes öregedés és elhalálozás okán megritkul, nem fogták fel, hogy a demokráciában gyökeresen újra kell értelmezni magukat, az új, immáron a demokráciában felnőtt generációkhoz, s egyáltalán Magyarországhoz való viszonyukat. "

Magyar Nemzet, 2014. október 15.

A baloldal szétesésének okai – Fricz Tamás jegyzete